Az új Btk.-nak köszönhetően megvédhetjük, ami a miénk

 Leginkább a jogos védelem szabályozása alakult át, ami kimondja, hogy mindenkinek joga van a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. Jogos védelmi helyzet jogtalan támadással, valamint annak közvetlen fenyegetésével jön létre, a jogtalan támadás veszélyét pedig a támadónak kell viselnie. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogos védelmi helyzet odáig áll fent, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy folytatásától. A törvényi szabályozás szerint „a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől”. A kötelező törvényi vélelem – amely szerint ezekben az esetekben a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha „a védekező életének kioltására is irányult volna” – azt eredményezi, hogy fel sem merülhet a védekezés támadáshoz viszonyított arányosságának méricskélése, hiszen élet elleni támadás esetén a védekező akkor sem büntethető, ha a támadó élete árán hárította el a támadást.

Új büntetéskiszabás

Az új Btk. szankciórendszere kibővült és átalakult. Ha a bíróság büntetést szab ki, azt a törvényben meghatározottak szerint teszi: „a büntetést a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmértéket úgy kell megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához a felső és az alsó határ közötti különbözet felét kell hozzáadni.”

Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy például a kábítószer-birtoklás alapesetének büntetési tétele egytől öt évig terjedő szabadságvesztés. Ha semmilyen súlyosbító vagy enyhítő körülmény nem merül fel, a kiszabandó büntetés három év, mivel a büntetési tétel alsó határa egy év, amihez hozzá kell adni az alsó és felső határ közötti különbözet felét (5-1=4, ami kettővel osztva 2 év), azaz két évet, így megkapjuk a középmértéket, azaz a három évet.

KM

Ki számít fiatalkorúnak?

A Btk. szerint fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.

A törvény ezzel szemben meghatároz egy büntethetőséget kizáró okot is, amely szerint nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás és a kifosztás elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A törvény tehát lényegében a 14. életévét betöltött, de 18. életévét el nem érő elkövetőket tekinti fiatalkorúnak, kivétel ez alól a legsúlyosabb bűncselekmények, azaz az élet, testi épség elleni bűncselekmények egy része, melyek esetében az elkövető már a 12. életéve betöltése esetén is büntethető és felelősségre vonható.

A statisztikák és adatok alapján megállapítható, hogy a vagyon elleni és az erőszakos bűncselekmények azok, ahol az összbűnözésben való részvételi arányt meghaladja a fiatalkori elkövetés aránya. A vagyon elleni bűncselekményeken belül elsősorban lopást, betöréses lopást, rablást, járműlopást követnek el. Az erőszakos cselekmények közül a garázdaság, rablás és a testi sértések elkövetése a gyakoribb. Jellemző az is, hogy társakkal vagy csoportban követnek el bűncselekményt, általában vagy hasonló életkorú, vagy fiatal felnőtt társakkal közösen.

Forrás: szon.hu