Megemlékezés a doni katasztrófára

A II. magyar hadsereg 80 évvel ezelőtti tragédiájára, a magyarok emlékezetébe doni katasztrófa néven beleégett eseményekre emlékeztek csütörtök délután a vármegyeháza falán elhelyezett emléktáblánál. Dalmay Árpád a kegyeleti ünnepséget minden évben megszervező Rákóczi szövetség és Trianon Társaság városi szervezeteinek nevében szólva emlékeztetett: a doni hősökről 45 évig nem volt szabad beszélni, megbélyegezte őket a szocialista történetírás. – A rendszerváltás után szükségét éreztük, hogy a hősöknek Nyíregyházán is emléktáblájuk – mondta.

A megemlékezésen résztvevő elöljárók közül dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő személyes érintettségéről is szólt, megemlítve, hogy nagyapja is - szerencsére túlélő - tagja volt annak a nyíregyházi 12. gyalogezrednek, amelyet a frontra indulásuk előtt ugyanitt, a vármegyeháza előtt búcsúztatott el 1942. október 13-án ünnepi külsőségek között Nyíregyháza városa. Az emlékünnepség résztvevőinek tolmácsolta a Don kanyart minden nehézség ellenére a közelmúltban ezúttal is felkereső fényeslitkei polgármester, Mártha Tibor üdvözletét.

Román István főispán az utókor megkerülhetetlen főhajtására, a háború tragikus emlékeinek őrzésére és azok továbbadására hívta el a figyelmet. Hasonlóan fogalmazott a hivatásos katona nagyapja révén szintén családi érintettségről beszámoló szabolcsi honatya. – Nyolcvan évvel ezelőtt a halál szele söpört hazáig a Don-kanyarból – emlékeztetett dr. Vinnai Győző, hozzátéve: kötelességünk emlékezni!

Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke szinte egyenesen Fényeslitkéről toppant a megemlékezésre.  Mártha Tibor csokrát is elhelyezve az emlékezés virágai mellé emlékeztetett, hogy a nyíregyházi 12. gyalogezred halottai, miként az orosz front poklában elhunyt valamennyi hős magyar honvéd a legdrágábbat, az életüket adták a hazáért.

Bene János címzetes múzeumigazgató, mint a II. világháború keleti frontján történt magyar vonatkozású tények kutatója, alapos ismerője részletesen is felidézte a 80 évvel ezelőtt a Donnál történteket. 

– A magyar csapatok részleges felváltásáról 1942. október 11-én született meg a végleges döntés. A váltásra kijelölt alakulatok között volt a teljes nyíregyházi gyalogezred is. A 12. gyalogezred egységei október 31-étől indultak el a hadműveleti területre. A fronton a szovjetek oldalán akkor már jó ideje vészjósló csend uralkodott, és éppen akkor, amikor a kaposvári és miskolci egységeket kellett a nyíregyháziaknak leváltaniuk, indult meg 1943. január 12-én a szovjet áttörés Urivnál, és még két doni hídfőállásukból. Az ellenséges csapatok bekerítették a mieinket. 

– A Don mellől visszavonuló töredékek több mint 500 kilométeres gyalogmenettel érték el az elsőként meghatározott gyülekezési körzeteket. A súlyos harcokat követően, kemény, 35-40 fokos hidegben, hiányos felszereléssel és rossz élelmezés mellett kellett megtenniük ezt a hosszú utat, s utána még újabb 250-300 kilométert a Dnyepertől nyugatra lévő végleges újjászervezési területre, ahonnan aztán március végétől szállították haza Nyíregyházára az alakulatokat. A több mint 4000 katonával elvonult 12. gyalogezred a magyar 2. hadsereg egyik legnagyobb veszteséget elszenvedett alakulata volt.

Fotók: Csutkai Csaba

Forrás: szon.hu