Civil fórum a Megyeházán

A Hierotheosz Egyesület által működtetett Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház Önkéntes díját évről évre három olyan személy kapja meg, aki a maga településén sokat tesz a közösségéért. Ebben az évben az elismerést a nyírbátori Gönczőné Kovács Éva, a Nyírmihálydiban élő Szabó András és a Sényőn dolgozó Páll-Szőke Ágnes kapta meg. 

Gönczőné Kovács Éva hosszú ideje dolgozik a fogyatékkal élők társadalmi integrációján. – Gyógypedagógus vagyok – mondja Gönczőné Kovács Éva. – A Nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégiumban dolgozom, ahol értelmi fogyatékkal élő gyermekeket oktatunk, fejlesztünk. Ez nem is munka, inkább hivatás, egy valódi elkötelezettség, és a civil életemben is fontosnak tartom, hogy felhívjam a többségi társadalom figyelmét arra, mit jelent fogyatékkal élni, milyen problémákkal szembesülnek ezek az emberek a mindennapokban. Az oktatáson túl igyekszem szoros kapcsolatban lenni a fogyatékkal élő gyerekek családjaival. 

– Azt szeretném elérni a kollégákkal együtt, hogy ezek a diákok, fiatal felnőttek az iskolapadból kikerülve elhelyezkedhessenek a munkaerőpiacon. A Család, Esélyteremtő és Önkéntes Házzal nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, gyakran szervezünk közös programokat. A lehető legtöbb alkalmat igyekszünk megragadni, hogy megmutassuk, a fogyatékkal élő fiatalokban milyen értékek rejtőznek, amelyek a felszínre kívánkoznak. A gyerekekkel együtt létrehoztunk egy néptáncos csapatot és egy színjátszó csoportot, akikkel már több nyírbátori rendezvényen felléptünk. A gyerekek rengeteg biztatást, pozitív visszajelzést kapnak ilyenkor, de azt is látom, az érzékenyítés területén még sokat kell fejlődni. Lassan, lépésről lépésre haladunk, és sok még a dolgunk. A díj csak megerősít abban, hogy jó az út, amin járunk – teszi hozzá.

Szabó András Nyírmihálydiban egy pillanatra sem tud megpihenni, már a harmadik múzeumát építi. 

– Hatvanéves a gyűjtemény – mutat rá büszkén Szabó András. – Mind-mind olyan tárgy és dokumentum, amely eleink mindennapi életéhez szervesen kapcsolódott. Ezek most a Magtár Múzeumban várják a látogatókat. Igyekeztem úgy rendszerezni az anyagokat, hogy a betérőknek ne kelljen keresgélni, mi mihez is tartozik. Az egyes nyírmihálydi nemzetiségek – a magyar, a cigány és a zsidó – külön tárlókban kaptak helyet. Van egy olyan része a tárlatnak, ahol a vetéstől egészen a kenyérsütésig nyomon lehet követni a búza útját. Az épület egyik részében pedig a mára már szinte elfeledett szakmákat mutatom be. Nincs még kész a múzeum, egy külső helyszínt most építek. 

– Arra nagyon büszke vagyok, hogy ez már a harmadik kiállítóhelyiség, amelyet saját erőből hoztam létre. Igaz, az önkormányzat is segít, nélkülük nagyon nehezen tudnám megvalósítani az elképzeléseimet. Van egy igazi különlegessége a Magtár Múzeumnak, itt található az ország első, a polgárőrség történetét bemutató kiállítása. Korábban én is aktív tagja voltam a helyi csapatnak, és most is figyelemmel kísérem a munkájukat. Hiszem és vallom, hogy a települések legjobb őrzői azok, akik maguk is lakói az adott falunak vagy városnak. Örömmel vettem, hogy engem is érdemesnek tartottak a díjra, igyekszem a bizalmat a jövőben is a lehető legjobban megszolgálni. 

Páll-Szőke Ágnes pár évtizede még nem tervezte, hogy a sorsát összeköti Sényőével. – Az ificentrumprogram keretében két hétre hívtak táncot oktatni Sényőre – kezdi visszaemlékezését Páll-Szőke Ágnes. – Azt gondoltam, eljövök, a lehető legjobban eltöltjük közösen ezt az időt, majd hazatérek. Nem így történt, mert valahogy itt ragadtam, és ennek már két évtizede. Azt hiszem, ennek a húszéves civil múltnak a gyümölcse a mostani elismerés. Itt nincs nehéz dolgom, mert Sényőn nagyon szervezett és komoly civil élet van. 

– A nyugdíjasoktól egészen a focicsapatig rengeteg ember érzi úgy, tenni akar a közösségért, és ez nagyon jó érzés. Sényőre nem az a jellemző, hogy ünnepi alkalmakra fellépőket hívunk, hanem összefogunk, és kitermeljük magunkból a műsorszámokat. De ezt nem őrizzük meg magunknak, más településekre is örömmel elmegyünk, és megmutatjuk, mit tudunk. A megyebeli nyugdíjas-szervezetekkel is igyekszünk szoros kapcsolatot ápolni. A közösségépítés és megtartás sok szervezőkészséget, energiát és időt igényel, de aki ebben élvezetet talál, annak ez nem okoz fáradtságot. A díjazott ugyan én vagyok, de vallom, ez az elismerés egész Sényő közösségének szól – mondja Páll-Szőke Ágnes. 

Forrás: szon.hu