Gránittábla avatása Normantas Paulius fotóművész emlékének megőrzésére

Normantas Paulius 1983-ban költözött Magyarországra, a bár a következő évtizedeket utazásokkal töltötte, például ősi finnugor népeket is meglátogatva, egyszerre volt litván és magyar is. „Az örök út a hazám” – vallotta.

Miglė Jankauskienė, megbízott miniszter, a Litván Köztársaság Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a tárlatnyitóval egybekötött avatáson hangsúlyozta: – A fényképezés számára egy módszer volt, aminek segítségével mesélt a távoli tájak embereiről és kultúrájáról. Az egyik legfontosabb fogadalma az volt, hogy igazságot kell terjeszteni a Himalájáról, az ott élő népekről és ő ezt teljesítette a fényképei segítségével. Az avatáson Nyíregyháza polgármestere hangsúlyozta, emléktáblát állítani egy olyan embernek, akit elismert, és tisztelt a közösség, felemelő dolog. Ez segít megőrizni az emlékét, felidézni a munkásságát, és azokat az értékeket, amelyeket élete során teremtett. De Normantas Paulius sokkal többet is tett ennél, kapocs volt a nemzetek között. Utazásai során azokat a rejtett értékeket kereste és örökítette meg, amelyek a legtöbbet jelentik a világon. 

–  Nyíregyházán lakó, de mindig utazó fotóművész munkásságával egy olyan gazdag kordokumentációt hozott létre, amelyből sokat tanulhat majd a jövő nemzedéke. Hagyatéka, nyugodtan kijelenthetjük, az egész emberiség számára jelentős – fogalmazott dr. Kovács Ferenc. A polgármester hozzátette, számunkra különösen becses fotósorozatot is tartalmaz életműve, amely a Kelet-Magyarországi kis falvakban élő roma közösségek életét mutatja be. Ezért is fogadták örömmel, és karolták fel a Litván Köztársaság Nagykövetségének és a Litván Újságírók Szövetségének kezdeményezését, az emléktábla állítását, melynek fényét most egy időszakos kiállítás is növeli.